Néhány nappal ezelőtt a Global Pickleball Federation (GPF) hivatalos közösségi oldalán egy érdekes felhívás jelent meg. Első pillantásra talán csak egy újabb nemzetközi eseménynek tűnt, valójában azonban sokkal többről szólt.
A GPF egy dél-afrikai ICA pickleball edzőképzés és szakmai klinika előkészítését népszerűsítette. A cél nem egy verseny megszervezése volt, hanem annak felmérése, hogy mekkora az érdeklődés egy nemzetközileg akkreditált edzőképzés iránt.
A felhívás külön érdekessége, hogy a képzés oktatója egy magyar szakember, az ICA közép-európai oktatója és képviselője lenne. Ez önmagában is komoly szakmai visszajelzés. Nem mindennapi, hogy egy nemzetközi sportszervezet hivatalos felületén egy magyar oktató részvételével szervezett képzést ajánl a világ egyik legdinamikusabban fejlődő pickleball-régiójának.
Éppen ezért a történet nem elsősorban Dél-Afrikáról szól.
Sokkal inkább arról, hogy a nemzetközi pickleball közösség mit tart fontosnak.
Figyelemre méltó, hogy a GPF nem egy új versenyt emelt ki, nem egy pénzdíjas tornát reklámozott, hanem az edzőképzést. Ez jól mutatja azt a szemléletet, amely egyre inkább meghatározza a sportág fejlődését világszerte: ha hosszú távon szeretnénk erős pickleball-közösséget építeni, akkor először a jól felkészült edzőket kell képezni.
Hiszen minden játékos pályafutása egy edzővel kezdődik.
Ez a gondolat különösen aktuális Magyarországon is.
Az elmúlt években a hazai pickleball sokat fejlődött. Egyre több a verseny, bővül a játékoslétszám, és 2026-ban elindult a diákolimpia is, ami óriási lehetőséget jelent a sportág számára.
De talán most érdemes feltenni a következő kérdést:
- Mi történik azokkal a gyerekekkel, akik a diákolimpián megszeretik a pickleballt?
- Ki fogja őket tanítani?
- Hol fognak rendszeresen edzeni?
- Melyik klubban várja őket felépített utánpótlásprogram?
A világ vezető pickleball-országai ezekre a kérdésekre már évekkel ezelőtt elkezdték keresni a válaszokat. Egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az edzőképzésre, mert felismerték, hogy egy sportág fejlődésének alapja nem kizárólag a versenyrendszer, hanem azok az emberek, akik nap mint nap a pályán dolgoznak a játékosokkal.
Éppen ezért érdekes ellentmondás, hogy miközben a nemzetközi pickleball közösség egy magyar szakember közreműködésével szervezett ICA-képzést támogat és népszerűsít, Magyarországon korábban nem alakult ki együttműködés ennek a nemzetközileg akkreditált képzési rendszernek a bevezetésére.
Ez természetesen nem arról szól, hogy csak egyetlen jó edzőképzési modell létezhet. Sokkal inkább arról, hogy érdemes nyitottnak lenni a nemzetközi tapasztalatokra és azokra a tudásanyagokra, amelyek más országokban már bizonyítottak.
A sikeres sportágak ugyanis ritkán kizárólag saját magukból építkeznek. Figyelik a világot, tanulnak másoktól, átveszik a jól működő megoldásokat, majd azokat saját környezetükhöz igazítják.
Talán a magyar pickleball számára is ez lehet a következő fejlődési lépcső.
Mert a sportág jövőjét végső soron nem az dönti el, hogy jövőre hány versenyt rendezünk.
Hanem az, hogy lesznek-e olyan felkészült edzők, akik a diákolimpián megjelenő gyerekeket éveken át végig tudják kísérni a fejlődésük útján.
A GPF megosztása ezért sokkal több volt egy egyszerű közösségi médiás bejegyzésnél.
Emlékeztetett bennünket arra, hogy a pickleball jövője nemcsak a pályákon, hanem a tantermekben, a képzéseken és az edzők kezében is formálódik.